Bemutatkozás… utoljára ilyesmi bemutatkozást angol órán írtam magamról általános iskolában:) nah de sebaj, belekezdek.1988. április 23-án láttam meg a napvilágot Sopronban ( igen, jó a következtetés…lassan de biztosan 19 éves leszek), szüleim harmadik lányaként. Igazából már a születésem után édes apukám jól a tudtomra adta, h lehettem volna fiú is akár. Mikor ugyan is az ápolónő nagy büszkén megmutatott apukámnak… hát igen… ő sem azt a választ várta az „apuka hát nem is örül?” kérdésére, h „Minek örüljek. Ilyenből már van otthon kettő!” (nah igen apukámról még sokat fogtok hallani) Szerencsére a család többi tagja az ilyenkor megszokott érzéseket táplálta irántam… nagymamám állítása szerint ő már akkor tudta, h értelmes ember válik majd belőlem… szerintem egész jól bejött a tippje:) Hát így kezdődött az én Földi pályafutásom.
Két éves koromig elég sok helyen laktam, de sehol sem tudtam olyan nagy galibát csinálni, mint drága nagyszüleimnél, akik azt hitték, h figyelnek rám. Igazából tényleg megtettek mindent… de nem kalkulálták bele azt, h aki úgy csinál mintha aludna az igazából nem is alszik. Miután sikerült átejtenem őket ( megjegyzem nemes cél vezérelt) már csak ki kellett szabadulnom a rácsok mögül, h elérjem az én drága egyetlen „böhöm” labdámat.
Két éves koromban kiköltöztünk Sopronkőhidára ahol mind a mai napig lakom. Óvodába is ide jártam… hóvirág volt a jelem… sosem tudtam lerajzolni…csak úgy megjegyzem, h ebből a gyerekkori sérelmemből egy pszichológus élete végéig megélni…Nah de mindegy végül is. Egyébként az óvodában is mestere voltam az „alszom de mégsem” nevű produkciómnak.
Általános iskolai tanulmányaimat a „piros” iskolában végeztem. Igazából itt nem volt túl sok siker élményem… nagyjából utáltam oda járni. Csak az osztályfőnökömet kedveltem, aki földrajzot és biológiát tanított ( az okosak már tudják, h miért is szeretnék földrajzológus lenni). Egyébként a matektanárom szerint én csak a „kukás” feladatot tudtam megcsinálni és nem is lesz belőlem más, mint kukás… hát nem tudom… a kukás még mindig jobb mint a matektanár :D
Végül is aztán felvettek az Eötvösbe, ahol néhány (irtó sok) evangélikus rendezvényért, istentiszteletért, hittanóráért egész jó élményeket kaptam cserébe. Megismertem sok jó fej embert, szereztem igazi barátokat. Úgy érzem, hogy meg kell említenem őket, mert megérdemlik… Kriszti, Bogi, Kamilla, Brigi, Saci köszönök mindent! ... persze voltak még páran akiket nagyon kedveltem. Itt van például az én ex padtársam Madár, Judit akit persze még mindig nagyon bírok:D …
Aztán jött az érettségi ahol véleményem szerint túl könnyű tételeket húztam és nem tudtam igazán bebizonyítani, h milyen okos is vagyok :D…Na nem baj így is ötöst kaptam :P
Aztán legnagyobb boldogságomra felvettek szombathelyre földrajzológiára és összeköltözhettem drága egyetlen párommal, Janival. Mai napig is együtt vagyunk és leszünk az idők végezetéig…
Azt hiszem ennyi elég is lesz mára. Kicsit talán sok is.
Emésszétek meg…
Utolsó kommentek