bumbi

Janinak üzenem, hogy

Van ám névre szóló helyszínelős pólóm. Majd talán teszek fel róla képet, de most otthon felejttem a pólót:( szóval ezen a héten nem voltam helyszínelő:( de ha haza érek azonnal felveszem és újra helyszínelő leszek:P Ja és még a nevem is rajt van meg az h LVPD -Lászvegászpoliszdipártment:P meg az is ám rajta van, h CSI: a hátulján meg az amit nem tudok kimondani:D de lényegében azt jelenti, h törvényszéki:P

És most... első, élő koncertem következik csak nektek csak itt a bumbiblogban... van tyú trii fóóóóóóóóóóórrrrr HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ ÁÁÁÁÁÁÁÁRRRRRRR yyyyyúúúúúúúúúúúúúú hu-hu-hu-hu :D:D:D

Bizony... túl vagyok életem első szaknapján! Ezen a jeles napon sok minden képviseltette magát a tudományoktól kezdve a sporton és a gasztronómián át az ének, illetve tánctudásig:P Be vallom őszintén picit csalódtam a szaknapban. Persze tudom, h azért érzem így, mert nem én voltam az évfolyam vezetője és így nem tudtam irányítani senkit:D pedig szeretek koordinátor lenni:P Azért így is vicces dolgok történtek tegnap. Igazából nem tudom, h miért mi lettünk az utolsók:( Talán majd jövőre...

- Jean, fesse kékre a tetőt!
- Miért uram?
- Mert Kékestetőn akarok nyaralni.

Az öreg székely kegyetlenül be van nyomva, mint a rajzszög, s a kocsmából hazafelé tart a szekéren bóbiskolva. Ezt meglátja a rendőr, s megállítja a fogatot.
- Bátyám, maga olyan részeg, hogy majd lefordul a kocsiról, szerencsétlen ló meg csak megy a feje után, még baleset lesz belőle.
Az öreg székely csak mordul rá egyet. A rendőr intézkedés gyanánt a következőket mondja:
- Bátyám, látva a jelenleg állapotát, mit szólna ahhoz, ha most elvenném a lovát?
A székely meghúzza a vállát, s közli :
- Mit szólhatnék? Rendőr vejem még úgysem volt!

Kolozsváron János és Pista kocsmázni mennek. Futva közeleg feléjük egy úr:
- Legyenek szívesek, mondják meg, hol van az állomás. - kérdi románul. Mire János:
- Mi nem tudni.
Az úr továbbszalad, Pista pedig megkérdi:
- Te János, miért nem mondtad meg, hogy hol van az állomás? Lekési az az ember a vonatot!
- Hagyd csak! Azt mondják, hogy már 2000 éve itt vannak, tudhatnák, hogy hol van az állomás!

Nagyon kalandos utazásom volt ma:) még soha, de soha nem volt ilyesmi élményem:P csomót állt a vonat aztán végül busszal értem Szombathelyre. Persze pozitívan fogtam fel a dolgot ( lehet, h azért mert volt helyem a buszon:D ). Végülis a lényeg h megérkeztem szombathelyre:P Elég álmos vagyok...meg éhes... de az én drága egyetlen Janim épp most csinál nekem vacsit:P

Holnap asszem zh-t írok, de persze nem biztos...végülis csak szerkeztés, majd holnap délelött gyakorlok:P Gondolom senkit nem érdekel, h miből írok zh-t, de azért gondoltam elmondom:)

Arra gondoltam, h minden nap felteszek egy viccet és akkor talán érdekesebb lesz a blogom és majd mindenkinek jobban tetszik. Szóval holnaptól lesznek viccek.

Nah jó, mára ennyi...

Bemutatkozás… utoljára ilyesmi bemutatkozást angol órán írtam magamról általános iskolában:) nah de sebaj, belekezdek.1988. április 23-án láttam meg a napvilágot Sopronban ( igen, jó a következtetés…lassan de biztosan 19 éves leszek), szüleim harmadik lányaként. Igazából már a születésem után édes apukám jól a tudtomra adta, h lehettem volna fiú is akár. Mikor ugyan is az ápolónő nagy büszkén megmutatott apukámnak… hát igen… ő sem azt a választ várta az „apuka hát nem is örül?” kérdésére, h  „Minek örüljek. Ilyenből már van otthon kettő!” (nah igen apukámról még sokat fogtok hallani) Szerencsére a család többi tagja az ilyenkor megszokott érzéseket táplálta irántam… nagymamám állítása szerint ő már akkor tudta, h értelmes ember válik majd belőlem… szerintem egész jól bejött a tippje:) Hát így kezdődött az én Földi pályafutásom. 
 

Két éves koromig elég sok helyen laktam, de sehol sem tudtam olyan nagy galibát csinálni, mint drága nagyszüleimnél, akik azt hitték, h  figyelnek rám. Igazából tényleg megtettek mindent… de nem kalkulálták bele azt, h aki úgy csinál mintha aludna az igazából nem is alszik. Miután sikerült átejtenem őket ( megjegyzem nemes cél vezérelt) már csak ki kellett szabadulnom a rácsok mögül, h elérjem az én drága egyetlen „böhöm” labdámat.

Két éves koromban kiköltöztünk Sopronkőhidára ahol mind a mai napig lakom. Óvodába is ide jártam… hóvirág volt a jelem… sosem tudtam lerajzolni…csak úgy megjegyzem, h ebből a gyerekkori sérelmemből egy pszichológus élete végéig megélni…Nah de mindegy végül is. Egyébként az óvodában is mestere voltam az „alszom de mégsem” nevű produkciómnak.

Általános iskolai tanulmányaimat a „piros” iskolában végeztem. Igazából itt nem volt túl sok siker élményem… nagyjából utáltam oda járni. Csak az osztályfőnökömet kedveltem, aki földrajzot és biológiát tanított ( az okosak már tudják, h miért is szeretnék földrajzológus lenni). Egyébként a matektanárom szerint én csak a „kukás” feladatot tudtam megcsinálni és nem is lesz belőlem más, mint kukás… hát nem tudom… a kukás még mindig jobb mint a matektanár :D

Végül is aztán felvettek az Eötvösbe, ahol néhány (irtó sok) evangélikus rendezvényért, istentiszteletért, hittanóráért egész jó élményeket kaptam cserébe. Megismertem sok jó fej embert, szereztem igazi barátokat. Úgy érzem, hogy meg kell említenem őket, mert megérdemlik… Kriszti, Bogi, Kamilla, Brigi, Saci köszönök mindent! ...  persze voltak még páran akiket nagyon kedveltem. Itt van például az én ex padtársam Madár, Judit akit persze még mindig nagyon bírok:D …

Aztán jött az érettségi ahol véleményem szerint túl könnyű tételeket húztam és nem tudtam igazán bebizonyítani, h milyen okos is vagyok :D…Na nem baj így is ötöst kaptam :P

Aztán legnagyobb boldogságomra felvettek szombathelyre földrajzológiára és összeköltözhettem drága egyetlen párommal, Janival. Mai napig is együtt vagyunk és leszünk az idők végezetéig…

 

Azt hiszem ennyi elég is lesz mára. Kicsit talán sok is.

Emésszétek meg…

 

 

Úgy gondoltam illene valamit írnom magamról… Csak igazából nem tudom, hogy hol kezdjem:) Illetve már tudom is. Már tegnap is szerettem volna kérni tőletek valamit. Megkönnyítenétek a dolgomat, ha elnéznétek nekem egy ici-pici kicsike kis dolgot. Arról lenne szó, hogy mióta az msn nevű fantasztikusan csodálatos társalgó programot használom azóta pár dolgot rövidítek és igen csak nehezemre esne ha most nem használhatnám a már jól megszokott rövidítéseimet. Az első és legfontosabb a „hogy” szócska. Nálam ezt a szócskát egy „h” betű jelöli. Úgy érzem most, h ezt elmondtam könnyebb dolgom lesz. A többiről pedig majd útközben kaptok magyarázatot.

Egy szó, mint száz...hivatalosan is megnyitom a blogomat!!!!

Ma este úgy döntöttem, hogy elkezdek blogot írni. Igazából még nem tudom pontosan mit is fogok megosztani a kedves olvasókkal (olvasók= Jani, mert úgy is tudom, hogy más nem fogja majd megnézni). Az biztos, hogy igyekezni fogok, hogy mindent fontos, vagy annak tűnő velem kapcsolatos eseményt papírra illetve képernyőre vessek:)

Egy szó mint száz...ezennel hivatalosan is megnyitom a blogomat!!!!!!